Dicsőség és hála mennyben az Istennek,
Ki értelmet adott a mi szíveinknek,
Hogy legyen derűs fény életünk egén,
Ő napjainkban is hordoz a tenyerén.
Ha visszatekintünk a múlt esztendőkre,
Utunkat minden nap áldás kísérte.
De ha megbotlanánk, s ránk tőrne a kétség,
Akkor is Istené legyen a dicsőség.
Nem tudjuk, meddig tart itt a vándorutunk,
Amíg az Úr éltet, háladalt zeng ajkunk.
Hírdetjük boldogan a szívünk ezt dalolja,
Múló éleltünket a Krisztus hordozza.
Addig, míg a földön porsátrunkban élünk,
Legyen szeretetben élő reménységünk.
Megragadjuk hittel Megváltó Urunkat,
Aki kegyelméből üdvösséget adhat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése