ŐRSÉGI TÁJAKON

Gondolatban őrségi tájakon megyek;
Kisrákosi rokonokra emlékezek.
Mert ott egy család volt nekem nagyon kedves,
Szinte meghatározta az életemet.

Ha mentem a kisrákosi iskolában,
Be-be néztem a családnak portájára.
A lelkemet mennyei béke lengte át.
Éreztem, hogy velem vannak, mint egy család.

Az Édesanyámat korán elvesztettem;
Törődtek velem, hogy kétségbe ne essem.
S ha néha beballagtam ebbe a házba,
Velem éreztek, s így nem lettem oly árva.

Ha Édesapámmal templomba készültünk,
Egy jó félórával mindig előbb mentünk.
És betértünk az ősi Kapitány házba,
S majd együtt indultunk az Isten házába.

Már csak kedves emlék, mit gyermekként éltem,
(Megvan még a  pad is, melyen üldögéltem.)
Ház élő tagjai viszont rég nincsenek.
De őrzöm szívemben áldott emléküket.

Rokoni szeretettel a kedves leszármazottak emlékére.

Orbán László


2013. augusztus 20.