Ahogy ma reggel a szekrényben kutattam,
Közben egy levélen pár sorra bukkantam.
Örültem is neki, szégyeltem is magam;
Tavaly írt levél volt, s én nem válaszoltam.
A kedves soroknak az volt a tartalma:
Korábbi versemet köszönte Renáta.
Ahogy a sorokat végig elolvastam;
„Jobb későn, mint soha,” – és tollat ragadtam.
Hogyha nem haragszol, egyet s mást kérdezek;
Mi van a suliban, vannak nehéz percek?
Hogyan megy a számtan, hogy megy a fizika?
S magatartásoddal nincsen semmi hiba?!
Nem így áll a dolog, ugye kis Renátám;
Becsülettel tanulsz, s nem szerencsét várván,
És ami magatartásodat illeti,
Olyan az, mint Te vagy, példás és tündéri.
Befejezésül most valamire kérlek;
A közeli napokban kórházba megyek.
Ha eszedbe jutok, és ha az nem kényszer,
Vilma nagymamával imádkozzál értem.
l996. február 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése