2017. június 27., kedd

PECZNYIK PÁL EMLÉKÉRE

Mint Petőfi ő is Kiskőrös szülöttje,
Ez volt az a hely, hol gyermekkorát kezdte,
Életrajzát nekem nem kell hogy elmondjam,
Ő megtette ezt utolsó napjaiban.

Egyet-mást azonban mégiscsak érintek,
Küzdelmeiből valamit kiemelek.
A gyermekkorából már felnevelkedett,
S ifjú emberként huszonhárom éves lett.

Ez év életében fordulatot hozott,
Lélekben Istennel akkor találkozott.
Nem lett háládatlan Megváltója iránt,
És kereste, amit az Úr tőle kívánt.

Mély alázattal kérte remegő szívvel,
Kérlek, Uram! Mit akarsz, hogy cselekedjem?
Isten üzenete nem sokáig késett,
Pali bátyánk háladalba kezdett.

Átitatódott mennyei szeretettel,
A szívében fogant több ezernyi verssel.
Oly csodálatosak ezek a szép versek,
Melyek egyenesen az Úrtól küldettek.

Imatársak között, őket fénymásolva
Küldtünk belőlük a vidéki falvakba.
Pali bátyánk tudta, nem övé az érdem,
Soraim közt én az Alkotót dicsérem.

Legyen azért Övé tisztelet és hála,
Ki adta életét kínos keresztfára.
Mi megértettük, igaz ez a történet,
Így szeretett minket Jézus, a Szeretet.

Drága testvérüktől most mi így búcsúzunk,
Verseiből továbbra is táplálkozunk.
Ha számunkra is üt az utolsó óra,
Krisztus irgalmából találkozunk újra.


2017. január 28.             /utolsó verse/



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése