BÚCSÚZUNK
„Ideje van az ég
alatt minden akaratnak.”
Eljött most ideje a
búcsúzásunknak.
Jó volt együtt
eltölteni néhány évtizedet,
Meghitt órákat, hogy
velünk törődhetett.
Amíg itt
szolgálhatott közöttünk évről évre,
Nem volt felhőtlen az
életének ege.
Beárnyékolta azt
Férje hosszú betegsége,
Amelynek azután halál
lett a vége.
Ez megváltoztatta
élete további sorsát,
És segítségül hívta
Megváltó Urát.
Isten Igéjéből azt az
útmutatást kapta,
Hogy három gyülekezet
gondját vállalja.
El is kezdte aztán az
ügyek intézésével,
Nő létére ugyan,
mégis erős kézzel.
Munkájával a
gyülekezetek nem sorvadtak,
Inkább némely helyen
előre haladtak.
Kezdetben
énekkarunkat még Férje szervezte,
Szolgálatainkat
hálásan figyelte.
A Psalmus nem volt
közömbös Lelkésznőnk előtt sem,
Próbák előtt kérte:
legyen velünk Isten.
Amit eddig
említettünk, mindaz a múlté már,
Egy emlékkosár, hová
lelkünk visszaszáll.
De most
tekintetünkkel már a jövőbe nézünk,
Lelki szemeinkkel új
utat szemlélünk.
Figyelünk a mozdíthatatlan
Fundamentumra!
Egyedül Benne van
szívünknek oltalma.
Pásztorolja az Úr
Jézus, ki bő áldást adhat,
Énekkarunk ennél nem
kívánhat jobbat.
Így nem fog
elcsüggedni, ha meglepné a magány,
Hívő az Urában mindig
békét talál!
„Akik Istent
szeretik, minden a javukra van.”
Nehézségek közt is
élhetnek gondtalan.
Igyekeztünk
érzésünket csokorba gyűjteni,
Amit írtunk,
szeretetünk virágai!
Hisszük, lélekben
ezután is együtt maradunk,
Így hát igazában nem
is kell búcsúznunk!
2OO6.
Pünkösdjén
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése