Bár fájó az elválásunk egy időre;
Búcsút kell intenünk – Istenben remélve.
Nincs itt helye búnak, nehéz sóhajtásnak,
Hiszen mind idáig örültünk egymásnak.
Szolgálatát Gábor hűséggel végezte.
Kedves Felesége csendben segítette,
S munkálta otthonuknak felhőtlen egét.
A családi fészek békéjét, melegét.
Hogy a gyülekezet szolgálatát lássa,
Bekapcsolódott a gyermeki munkába.
Így Tőle is hallhattak hiteles szókat,
Hitről, meg szeretetről muzsikálókat.
Sokat töprenghetnénk magunkban felette;
Mi volt, mely az évet kellemessé tette?
Felejthetetlen a mély, szelíd alázat;
S nem utolsó sorban az Igeszolgálat.
Amit mi kívánunk az új szolgálatra:
Vágyjanak sokan az újpesti templomba.
És minél több ember bűnbánatra jusson,
A Lélek szelétől ébredés fakadjon.
Ahogy a múló évek folyvást repültek,
Lelkészek jöttek, és lelkészek elmentek;
Ide kívánkozik a kedvelt énekem:
„Az Úrnak irgalmát örökké éneklem.”
Budakalász, 2OOO. december 1.
Orbán László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése