VÁROM

Mostanában minden napon várva-várom,

Mikor küldi ígért versét kis barátom?

Oly boldogan venném végre a kezembe.

/Hisz Zsolti nem lakik Kalásztól oly messze./

Vagy talán a verset pusztán csak ígérte?

Pálcát még akkor sem törnék én felette.

Jó kis barátomat soha meg nem vetem.

Hisz ő a múlt nyáron egy botot vett nekem.

E szép cifra botot nagyon megszerettem.

Sétára mindig csak ünnepnapkor viszem.

S az emlékbe kapott kedvelt sétabotom,

Elkísér majd engem az egész utamon.

De talán most már egy más témára térek;

Mi van a suliban, vannak nehéz percek?

Jól megy a számtan, mit festesz a rajzlapra?

S magatartásoddal nincsen semmi hiba?

Említetted Nagymamádat telefonon,

Hogy ő mindig jól van, szinte irul-virul.

Áldja a jó Isten, s egészséget adjon,

„A véka liszt, korsó olaj” el ne fogyjon.

Szüleiddel együtt szívből köszöntelek.

Örülök, ha hallok rólad jó híreket.

Év végére törekedjél drága öcskös,

Hogy bizonyítványod legyen tiszta ötös!

2OO1. február 19.