R E N Á T A

Nem gyakori név ez, nem sűrűn hallani,

Pedig egy mosolygós szép kislány viseli.

Rokont látogatni Polgáridban jártam,

Mikor ez aranyos kislányra találtam.

A szeme csillogó, szelíd, higgadt lélek,

- Boldogan szállnak vele a gyermekévek –

Néha eszébe jut, - s mivel megteheti –

Vilma nagymamáját olykor felkeresi.

Meg-meg látogatja, hogy ne unatkozzon,

Kell is, hogy Maminak néhány jó szót mondjon,

Mert a szomorúság így enyhül egy kicsit;

Hisz a Nagypapája a kórházban fekszik.

Tégy jót mindenkivel kedves kis Renáta,

Így az életedet Isten is megáldja.

Ha látod, hogy Anyukád napközben fáradt;

Mossál el helyette néhány csészét, tálat.

És ha Apukádat néha a gond nyomja,

Menj hozzá kedvesen, üdén mosolyogva.

Így megörvendezteted az Apukádat,

Miért tépne bárkit keserűség, - s bánat.

Kisöcséddel szemben, - engedd, - hogy kérjelek:

Sose vedd igénybe erőfölényedet.

Legyél hozzá gyengéd, hogy hallgasson szódra,

Így lehetsz a jóban példamutatója.

Végezetül pedig szívből köszöntelek.

- Remélem, hogy megfogadod intelmeimet –

Az idő múltával, ha már nagyobb leszel;

Írjál majd sok verset, amely szépen rímel.

Budakalász, l994. december 21.

Rokoni szeretettel:  Nagybátyád