A FECSKÉK ELMENTEK

Mély csend lett a házunk körül

A fecskék elmentek

Tavasztól az eresz alatt

Oly sokat csevegtek.

Ki-be röpködtek szüntelen

Picike fészkükbe

Szép vidám dalt zengedeztek

Minden áldott este.

Figyelgettem, hogy házunktól

Bármily messze szálltak

A családi kis fészkükre

Mindig rátaláltak.

De most nem jönnek már vissza

Hiába is várom

Elrepültek messze délre

Hol a tél csak álom.

Istenem! – Milyen az élet

A fecskék elköltöznek

Ősz hajam engem is sürget

Hogy már készülődjek.

 S ha menni kell, - a fecskékkel

Én is útra kélek.

  De ide már, - velük együtt –

   Vissza sosem térek.

Ide nem jöhetek vissza
Nem ez lesz lakhelyem.
Krisztus nagy szeretetéből
Helyet készít nekem.

Orbán László