2017. július 19., szerda

A FECSKÉK ELKÖLTÖZTEK

Mély csend lett a házunk körül,
A fecskék elmentek.
Tavasztól az eresz alatt
Oly sokat csevegtek.

Ki-be röpködtek szüntelen
Picike fészkükbe.
Szép vidám dalt zengedeztek
Minden áldott este.

Figyelgettem, hogy házunktól,
bármily messze szálltak,
A családi kis fészkükre
Mindig rátaláltak.

De most nem jönnek már vissza,
Hiába is várom.
Elrepültek messze délre,
Hol a tél csak álom.

Lehangoló ez az érzés?
Van okom reményre!
Hisz tavasszal visszatérnek
Elhagyott fészkükre.

Istenem! - milyen az élet,
Fecskék elköltöznek.
Ősz hajam engem is sürget,
Hogy már készülődjek.

S ha menni kell - a fecskékkel
Én is útra kelek.
De ide már - velük együtt -
Vissza sosem térek.

Ide nem jöhetek vissza;
Nem ez lesz lakhelyem.
Krisztus nagy szeretetéből
Helyet készít nekem.

Orbán László


2010. szeptember 14.

                                          x     x     x


Lánya válasza versére:


MEGJÖTTEK  A FECSKÉK, TE ELMENTÉL

Tavasz van, virul a rét,
Megjöttek a fecskék,
De Te már elmentél,
S többé vissza sose térsz.

Nem jöhetsz vissza,
Mert nem ez már lakhelyed.
Krisztus kegyelméből,
Helyet készített Neked.

 Arany város vesz körül,
 Az angyal sereg mind örül.
 S Isten dicső trónjánál,
 Téged örök élet vár.

 Lelked békére talál.
 Már csak nekünk fáj,
 Hogy nem vagy velünk már.
 Örökké emlékszünk RÁD.

 Orbán Mária                               2017. július 6.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése