Mély csend lett a házunk körül,
A fecskék elmentek.
Tavasztól az eresz alatt
Oly sokat csevegtek.
Ki-be röpködtek szüntelen
Picike fészkükbe.
Szép vidám dalt zengedeztek
Minden áldott este.
Figyelgettem, hogy házunktól,
bármily messze szálltak,
A családi kis fészkükre
Mindig rátaláltak.
De most nem jönnek már vissza,
Hiába is várom.
Elrepültek messze délre,
Hol a tél csak álom.
Lehangoló ez az érzés?
Van okom reményre!
Hisz tavasszal visszatérnek
Elhagyott fészkükre.
Istenem! - milyen az élet,
Fecskék elköltöznek.
Ősz hajam engem is sürget,
Hogy már készülődjek.
S ha menni kell - a fecskékkel
Én is útra kelek.
De ide már - velük együtt -
Vissza sosem térek.
Ide nem jöhetek vissza;
Nem ez lesz lakhelyem.
Krisztus nagy szeretetéből
Helyet készít nekem.
Orbán László
2010. szeptember 14.
x x x
Lánya válasza versére:
MEGJÖTTEK A FECSKÉK, TE ELMENTÉL
Tavasz van, virul a rét,
Megjöttek a fecskék,
De Te már elmentél,
S többé vissza sose térsz.
Nem jöhetsz vissza,
Mert nem ez már lakhelyed.
Krisztus kegyelméből,
Helyet készített Neked.
Arany város vesz körül,
Az angyal sereg mind örül.
S Isten dicső trónjánál,
Téged örök élet vár.
Lelked békére talál.
Már csak nekünk fáj,
Hogy nem vagy velünk már.
Örökké emlékszünk RÁD.
Orbán Mária 2017. július 6.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése