Kalászi postánkon levelet címeztem,
Ismerős tanárnő szólt hozzám kedvesen:
„Olvastam tanítóiról írott versét,
S az irántuk érzett nemes szeretetét.
Ha napjainkban is ily tanítás folyna,
Könnyebb lenne tanár és gyermekek dolga.
Sok gyermek telne meg derűvel, s élettel;
Idősebbek iránt mélyebb tisztelettel.”
A tanárnő körülbelül ennyit mondott;
Én meg elgondoltam – milyen igaza volt!
Ha sok ilyen iskola és tanár lenne,
Gyermekek élete másként rendeződne.
Tudnák mit ér „máltai lovagnak” lenni.
Embertársainkért egyre többet tenni!
Küzdeni a jóért építő tudással,
S élni minden napot példamutatással.
Krisztusi lélekkel járni a világot,
És vinni a békét, fényt és igazságot.
E Fénnyel ha sok fiatal találkozna;
Életük bizonnyal szebben alakulna.
Budakalász, l994. január 5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése