Dávid imádsága a barlangban:
Könyörgök az Úrhoz és Őt hívom.
Kiöntöm előtte panaszomat,
Kitárom a nyomorúságomat.
Mikor elcsügged bennem a lelkem,
Te pedig tudod az én ösvényem -
Hogy az úton amelyen járok én,
Álnok emberek tőrt hánynak elém.
Tekints meg, mert bizony senki sincsen,
Aki tudakozódnék felőlem.
Hívlak Téged, oh Uram, s ezt mondom;
Te vagy oltalmam, biztos támaszom.
Figyelmezzél esedezésemre,
Nyomorult szolgádnak kérésére.
Szabadíts meg üldözőimtől,
És hatalmas ellenségeimtől.
Vezesd ki a börtönből lelkemet,
Hogy magasztaljam a Te nevedet.
S igazak vegyenek körül engem,
Amikor jót teszel majd énvelem.
Budakalász, l989. február O3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése