KERESZTANYÁMNAK

Rég volt, hatvanhárom év telt el azóta;

Akkor már élt egy ici-pici fiúcska.

S három pár keresztszülő vette körül őt,

Hogy megtartsák a templomi keresztelőt.

És ahogy teltek,mentek a múló évek,

-          S eljött ideje a húsvét ünnepének –

Azok voltak ám a nagyon boldog napok;

Mert az a kisfiú ajándékot kapott.

Elárulom itt az ajándékozókat:

Három asszony volt, keresztanyáim voltak.

Közülük csak egy van az élők sorában,

Ő is özvegyen él idősebb lányával.

Férjének emléke nem múlt el nyomtalan,

Néha megkérdezte: „hogy vagy keresztfiam?”

S hogyha nálunk töltött egy-egy nagy ünnepet,

Örömmel hallgattam miről beszélgetett.

De most az élőhöz kanyarodok vissza,

Avas Jenőné ő, vagyis Kapor Rezka.

Ki mikor szántott a rákosi határon,

Hangja visszhangzott a devecseri tájon.

A „kulák” időkről is valamit mesélet,

- Azok voltak csak a rettenetes évek-

Keresztanyám édesapja akkor tájon

Nagyon „sűrűn vendég” volt a bíróságon.

És történt egy napon Viszák határában,

Hogy összetalálkozott a nagybátyámmal.

Én e jelenetnek tanúja nem voltam,

Leírom melyet még Apámtól hallottam:

 „Óh de jó, hogy látlak, állj meg csak egy szóra!

Én most kérve-kérlek, hallgassál meg Jóska.

Az lenne tehozzád a rövid kérésem,

Verjél meg, - ne kímélj, - üss most agyon engem!”

„Hogy mi lesz azután? Ne törődj semmivel,

Egyről biztosítlak, nem vétkezel vele.

Legalább itt hagyom e kulák világot.

Látod ezt a papírt? – bíróságra járok.”

„Mi lesz büntetésem? Azt még most sem tudom,

Tartok, hogy rá megy a maradék vagyonom.

Bár az idézésen csak annyi a vétkem:

Két szál szalmaszál állt keresztbe a téren.”

Mint ahogy az árvíz lefolyt a Dunába,

A kuláksorsnak is megszűnt a sodrása.

Szerte a világon enyhébb szelek fújnak,

Örökre vége lett már a kuláksorsnak.

De, hogy bármelyikünk bűnbakot keressen,

Attól óvjon meg a mindenható Isten.

Az összeférhetetlenség undorító.

Ne folyjék oly per, „kinek fütyül a rigó.”

Kezdeti célomtól nagyon messze estem,

Hogy keresztanyámról szóljon most a versem.

Pedig az elmémnek nem volt szándékába,

Hogy elkanyarodjék a politikába.

De ha már így történt, gyorsan abba hagyom,

S fenti ügyet politikusokra bízom.

Végül, búcsúzóul maradjon meg nekem,

Hogy most elküldjem szívélyes üdvözletem.

S ha lesz még reggel, - melyet követ az este;

Keresztanyám! Isten sokáig éltesse.

Ne érje váratlan, ha a mennyből szólnak,

Már most adja szívét örökre az Úrnak.

Budakalász, l989. november 17.

Keresztfia