HAJDAN ÉS MA I - II.

Hajdan az embert az Isten

Mikor megteremté,

Lakásuk és idejök

Sorra elrendelé.

Majd a népeknek sorsát

Később úgy rendezte,

Hogy a magyarnak jutott

A Kárpát-medence.

Tetszett e szép kies táj

A mi őseinknek,

S a sok vándorlás után

Itt letelepedtek.

Bár itten sem élhettek

Háborítatlanul,

De küzdöttek sorsukért

Elszántan, magyarul.

Sőt, hogyha harcosaik

Lovaikra ültek,

Egész Európában

Nyiluktól rettegtek.

Majd István belső harc közt

Lett első nagy király,

S uralkodása révén

Megszűnt a sok viszály.

A király mindeneket

Úgy összpontosított,

Hogy egy szép magyar hazát

Jól megalapított.

Bölcs, s előrelátó volt

Szent István királyunk,

S vezéreihez így szólt:

„Jó lesz, ha vigyázunk!”

„Mert hogyha Európa

Összefog ellenünk,

Még csak egy hírmondó sem

Maradt meg belőlünk.

Így ennek érdekében

Intelek titeket,

Béküljünk meg Nyugattal

Ameddig még lehet.”

Ezzel a hadvezérek

Egyet is értettek,

És királyuk fejére

Koronát tetettek.

S a jó egyetértésnek

Az lett az áldása,

A magyarnak sokáig

Nem volt bántódása.

Ez a gyönyörű ország

Azóta is fenn áll!

Sajnos közben feldúlta

A török és a tatár.

De az országra nézve

Még nagyobb siralom

Az, hogy bekövetkezett

A gyászos Trianon.

Mert ottan nem kímélték

S bizony nem is szánták,

Szétszabdalták úgy, mint a

Piaci portékát.

Mindig szent volt nekünk

Hisz ezer évig védték

Ezt a mi őseink.

De a sorsunkra nézve

Még így is hallgatnánk,

Hogyha nem érkeznének

Oly rossz hírek hozzánk,

„Hogy eltipornak mindent

Mely útjukba akad,

Hol durván megsértik az
Emberi jogokat.

Az ősi magyar jogon

Esett súlyos csorba,

Melyet – amíg élt – tisztelt

A miniszter Groza. 

.Most sorra elkövetnek

Minden rémtetteket,

S így letaglózzák ott a

Magyar kedélyeket.

„Aggasztanak bennünket

A ravasz szándékok,

- Melyek ellenségesek,

Barátságtalanok, -

Hogy a magyar falvakat

Ott lebulderozzák,

A sok védtelen magyart

Pedig elhurcolják.”

De mindez ideig mi

Nem fenyegetőzünk,

Csak mélyen megalázva,

Fájdalmasan tűrtünk.

Most hadd idézzünk ennyit

Figyelmeztetésre:

„Aki másnak vermet ás

Maga esik bele.”

Erdélyi véreinkért

Ha mi nem kiáltunk,

Vörösmarthy szózata

Teljesül be rajtunk.

A maga helyén ki-ki

Tegye meg, mit tehet,

Csak a nemes tetteket

Ne fűtse gyűlölet.

„Szánd meg Isten a magyart,

Kit vészek hányának,

Nyújts feléje védő kart

Tengerén kínjának.”

De ha mégis látnunk kell

Borzalmas esztendőt,

Te mutassál jobb hazát,

És örök jövendőt.

l988. augusztus 2O.

HAJDAN ÉS MA  II.

  

Hajdan az embert az Isten

Mikor megteremté,

Lakásuk és idejök

Sorra elrendelé.

Majd a népeknek sorsát

Később úgy rendezte,

Hogy a magyarnak jutott

A Kárpát-medence.

Tetszett e szép kies táj

A mi őseinknek,

S a sok vándorlás után

Itt letelepedtek.

Bár itten sem élhettek

Háborítatlanul,

De küzdöttek sorsukért

Elszántan, magyarul.

Sőt, hogyha harcosaik

Lovaikra ültek,

Egész Európában

Nyiluktól rettegtek.

Majd István belső harc közt

Lett első nagy király,

S uralkodása révén

Megszűnt a sok viszály.

A király mindeneket

Úgy összpontosított

Hogy egy szép magyar hazát

Jól megalapított.

Bölcs, s előrelátó volt

Szent István királyunk,

S vezéreihez így szólt:

„Jó lesz, ha vigyázunk!”

„Mert hogyha Európa

Összefog ellenünk,

Még csak egy hírmondó sem

Maradt meg belőlünk.

Így ennek érdekében

Intelek titeket,

Béküljünk meg Nyugattal

Ameddig még lehet.”

Ezzel a hadvezérek

Egyet is értettek,

És királyuk fejére

Koronát tetettek.

S a jó egyetértésnek

Az lett az áldása,

A magyarnak sokáig

Nem volt bántódása.

Ez a gyönyörű ország

Azóta is fenn áll!

Sajnos közben feldúlta

A török és a tatár.

De az országra nézve

Még nagyobb siralom

Az, hogy bekövetkezett

A gyászos Trianon.

Mert ottan nem kímélték

S bizony nem is szánták,

Szétszabdalták úgy, mint a

Piaci portékát.

Mindig szent volt nekünk

Hisz ezer évig védték

Ezt a mi őseink.

Ettől fogva árván él

Ez a kicsi ország.

Így hívják azóta, hogy

Csonka-Magyarország.

De viharfelhők járnak

Még most is felettünk

S ha Isten nem irgalmaz,

Örökre elvesztünk.

Ne is legyen emberben

Nekünk bizodalmunk.

Mert csak a Mindenható

Lehet az oltalmunk.

Ma remény nélkül élnek

Köztünk nagyon sokan.

Ki vigasztalná szívünk,

Amely boldogtalan?

Ha bűneinkre nézünk,

Azok lesújtanak.

Alig merjük azt kérni

"Isten áldd a magyart!"

Ezért a Golgotára

Vetjük tekintetünk,

Mely igaz utat mutat,

És áldást hoz nekünk.

Budakalász, 2011. június 4.

Orbán László