Ahogy számolgattam a múló éveket,
Mintha csak tegnap lettünk volna gyerekek.
Álom ez most csupán? Vagy tűnő képzetet;
Hogy már betölthettél kerek nyolcvan évet!
Mit is kívánhatnánk most még napjaidra?
Mely békességet nyújt, s életedet óvja;
Legyél szüntelenül az Úr félelmében,
Mert csak Ő az Isten földön és az égben.
Ő legyen holnapod célja és értelme,
Hétköznapjaidnak éltető eleme.
S ha lezárul az út, és több napod nincsen,
Álljon majd melléd a könyörülő Isten.
Budakalász, 2OO3. február 22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése