IFJÚ BARÁTOMNAK

Már sok évet éltem, sok mindent megértem,

Ily meglepetésben eddig nem volt részem.

Ekkora örömről még nem is álmodtam,

Hogy Zsolti versemre, verset szerkeszt nyomban.

Ne vedd nagy szavaknak, amit írok néked;

Arany János élne, megdicsérne Téged.

Ne rejtsd el a kincset, mit Istentől vettél,

Költő alszik Benned, annak is születtél.

Feleségemet is meghatotta versed,

S mondta: „Zsolti példaképed lehet neked.

Mert vette a tollát, s nem volt rest megírni,

Mint kell a családját szeretni, becsülni!”

Én ezt válaszoltam: „igazad van Anyjuk.

Hogy Zsolti példakép, ezt mindnyájan valljuk.

Így a családjáról csak az képes írni,

Aki minden napját hűségben megéli.”

Dicsőség és hála mennyben az Istennek,

Ki értelmet adott a mi szíveinknek.

S hogy legyen derű és fény életünk egén:

Karácsony napján is hordoz a tenyerén.

Budakalász, 2OO2. december 2O.