2012. november 4., vasárnap

NAGYBÁTYÁM EMLÉKÉRE

A múlt esztendő haladt még legjavából,
Távirat érkezett hozzánk a postáról.
Oly kíváncsi lettem, mit hozott a postás?
„Orbán papa meghalt…” ennyi volt az írás.

Ezek után másnap Polgárdiba mentünk,
S ott Kálmán öcséméknél letelepedtünk.
Voltunk ottan jócskán, felnőttek, gyerekek,
S éreztük, nagybátyánk, sokunkat szeretett.

Ernő a nagy utat Angliából tette,
Mert az Édesapját Ő is úgy szerette.
Nem akadályozta sem folyó, sem tenger,
Bár, ily hosszú utat meggondol az ember.

Beszélgettünk sokat, több mindenről szó volt,
Hogy e halálla most egy korszak lezárult,
És nem tudjuk mi sem, hogy még meddig élünk,
Hogy mikor kérik el a lelkünket tőlünk?

Ahogy beszélgettünk, úgy eljárt az Óra,
S már kondult a harang örök búcsúszóra.
Akkor óránkra egy pillantást vetettünk,
És Kálmánéktól a temetőbe mentünk.

Ott volt a lelkész is, fekete palástban,
Hogy szószóló legyen majd a szertartásban.
Szólta is az Igét, alázattal, bátran,
Hirdette fennen, mely van a Bibliában.


Hogy életünk az Úr adta, s Ő veszi el,
Övé a lelkünk is, melyet belénk lehel.’
De ki életét Isten kezébe tette,
Nem vehet diadalt a halál felette.


Majd fölzengett a zsoltár, szállt a zsolozsma,
Hogy „Te benned bíztunk eleitől fogva.”
S amikor a pap beszédét befejezte,
A sírásó brigád lépett előtérbe.

A koporsóra vetém tekintetemet,
S láttam,… „Orbán Kálmán élt 84 évet.”
De már eresztik is a föld mély gyomrába,
Ahová Hitvese már régóta várta.

És mindent befedett a sok szép koszorú,
Szívünkre meg ráült a gyász és a ború.
Az van belevésve szürke kőfejfába,
„Krisztus irgalmazz nekik…” most és utoljára.

Ki most e sorokat papírra vetette,
Nagybátyját ő is őszintén szerette.
Bár tudom, hogy meghalt, mégis alig hiszem,
Hullámos hajával elibém képzelem.

Sokszor előttem van kedves tekintete,
Egyenes tartása, gerinces jelleme.
Bátor férfi volt, barna arcú, nem halvány,
Mint a többi Orbán, legény volt a talpán.

Minthogy a megholtnak tisztelője vagyok,
Ezért állítám fel ez „emlékoszlopot.”
Hiányosságokért az elnézést kérem,
A nyolc elemiből ennyi tellett tőlem.



Budakalász, l988. január 24-25.



Orbán László

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése