Kedves Pista! Levelemet
Most mindjárt azzal kezdem,
Régóta várt verseidet
Múlt héten kézhez vettem.
Mélyreható írásodnak
Úgy intézem a sorsát,
Olvasgatom buzgalommal
Már reggeltől naphosszát.
Ahogy sorban ismerkedek
A szebbnél szebb versekkel,
Visszhangzik bennem a ritmus,
És szívem is énekel.
A kötetedben egy versen
Azonban meglepődtem,
Mit takarhat ott ez a cím?
Mely így szól, - hogy „nem értem.”
Mért van a vers alatt templom,
Amelynek van több tornya?
Jobban néztem, - s akkor láttam,
Hogy ez a zsinagóga.
Nem tudhattam azt hirtelen
Hogy mi is ez, - tán célzás?
S lesz-e ember, ki vállalja,
Hogy én vagyok a hibás.
A zsinagógába járók
Nem tudom, ezt hogy veszik?
Elgondolkodnak-e ők is;
Vagy versedet megvetik.
De én szívemből kívánom,
Hogy ne így alakuljon,
Fönt említett aggodalmam
Tévesnek bizonyuljon.
Azt hiszem, ha esetünket
Jól akarjuk felfogni,
Előbb-utóbb rá kell jönnünk,
Bűnbánatra kell jutni.
Látnunk kell, hogy egymás ellen
Olyan sokat vétettünk.
Hű Megváltónknak szívére
Annyi sebet ütöttünk.
Nem fáj, hogy másokkal szemben
Mennyi rosszat táplálunk.
Megszomorítjuk a Lelket,
Mert szeretni nem tudunk.
Az én hitemnek alapja:
Ne keressek bűnbakot.
Hisz a húsvéti Bárányunk
Értünk megáldoztatott.
Addig amíg egyenként
Nem fájnak a bűneink,
Isten irgalmazzon nekünk,
Örökre vakok leszünk.
Tudom, hogy nem értesz mindent;
Gondolom más sem érti.
De egy biztos, - ítélet ez –
Mely sajnos törvényszerű!
Nem volna jó, ha írásom
Ezzel kellene zárnom.
Urunk mindent javunkra tesz,
Hogy megtisztogathasson.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése